Ahogy már régóta ígérgetem, ezen az oldalon szeretnék olyan egyszerű de nagyszerű ötleteket adni, amelyekkel magam is próbálok egyre zöldebb és zöldebb lenni.Tudom, hogy nagyon sokan, sok helyen foglalkoznak ezekkel a témákkal, azt sem tagadom, hogy nálam sokkal szabatosabban és hozzáértőbben. Mégis arra gondoltam, hogy talán ha személyesen saját tapasztalatokról, ötletekről, trükkökről beszélek, írok hitelesebb és abban is reménykedem, hogy többeknek lesz kedve kipróbálni. Ami a legfontosabb, hogy már nagyon kevés az idő a tétovázásra. Nem akarok világvége jóslatokkal traktálni senkit - azért majd jó kis linkeket ajánlok:-) - , de ahogy mondani szokták, ha józan paraszt eszünket elővesszük és körülnézünk, hamar rájövünk, hogy tényleg nincs mire és kire várni. Ezekben a közös ügyekben pont az a nehéz, hogy mindenki tologatja a felelősséget, mindenki a másikra vár, keressük a mentségeket és a kifogásokat, hogy: nekem sok a gyerekem, nekem sok a munkám, magamra sincs időm, stb..Pont olyan, mint amikor az egész család együtt van, anya, apa, mama, papa, na akkor biztosan éri valami baleset a gyereket, mert mindenki azt hiszi, hogy majd a másik figyel rá.Egyszer laktam egy nagy közös házban, ahol az egyik emeleten kiégett az összes égő a lépcsőházi lámpákból és az ott lakók képesek voltak 2 egész hétig sötétben járni esténként, mert mindenki arra várt, hogy majd a "másik" telefonál a közös képviselőnek, hogy hozzon új égőt.Valahogy ilyen ez a szép nagy közös ló, a mi Földünk is.Mert sajnos ez nem egy város, nem egy ország, hanem egy egész bolygó közös ügye és ahogy látjuk, ehhez mérten elég nehézkes is. Pont ez a szkeptikusok (lusták?) legfőbb érve, hogy nem érdemes egyáltalán belevágni, a kis dolgok, a személyes kis akciók, nem érnek semmit. Ez egyszerűen hazugság. Én , ha valamiben igazán hiszek, az a példamutatás. A gyereknek is százszor elmondhatod, hogy egyen sok gyümölcsöt, ha tőled soha nem látja. Azt gondolom, ez a felnőtteknél is így van.
Az első, amin el kell gondolkodni az a hihetetlen mennyiségű szemét, amit manapság az emberiség megtermel. És most nem csak a csomagolásokra gondolok, amelyekről külön oldalakat lehetne írni, hogy miért is kell nekünk itthon kínai fokhagymát majszolnunk, vagy agyoncsomagolt se íze, se bűze spanyol paradicsomot télvíz idején. Ugyanis ezeket azért kell olyan alaposan becsomagolni, mert a fél világot bejárják, mire kikötnek nálunk. Tehát tegyük félre a csomagolás kérdését és gondoljuk végig egy olyan játék útját, amelyet szemünk fénye kikönyörög mondjuk a 100-as boltban és tudjuk jól, már amikor megvesszük, hogy nem fogja megérni épségben a jövő hetet, és nem azért mert a gyerek nem tudja, hogy hogyan kell vele játszani, hanem mert olyan silány a minősége.Ezt a terméket legyártja egy szerencsétlen munkás éhbérért valahol a távolkeleten. A gyártáshoz kell maga az alapanyag, rendszerint a jó kis soha el nem bomló műanyag, kell hozzá áram, tehát villamosenergia, amivel a gyártósort működtetik. Azután szépen alaposan becsomagolják, nehogy megsérüljön a hosszú úton, végül raktározzák. Aztán a raktárból felrakodják, szintén éhbérért, valamilyen szállító járműre, mondjuk egy hajóra. A hajó elszállítja valamelyik hozzánk közel eső tengeri kikötőbe, ott ismét lapakolják - már nem annyira éhbérért -.Ezután valamilyen kerekes járgányon, rendszerint kamionon megérkezik a mi szép kis országunkba, landol valamelyik nagykereskedőnél a raktárban, ott újra lepakolják. Aztán megérkezik a kiskereskedő, felpakolja a saját kisebb teherautójára elszállítja és a boltjában kínálja nekünk. Ha most belegondolunk, hogy ezeket a kis műanyag, sokszor teljesen értelmetlen vackokat 1-200 forintokért árulják, rögvest adódik a kérdés, hogy hogyan , kinek és miért éri meg egyáltalán, gyártani, értékesíteni? Hát csakis és kizárólag úgy, ha egyszerre nagyon sokat gyártanak és értékesítenek belőle.Hú! Már leírni is fárasztó volt!Erre a hosszú bevezetésre azért kényszerítettelek benneteket, mert sajnos, ha a zöld kapszulát választod (tudom, hogy a filmben piros!:-)), akkor ezentúl ez a szemlélet kell, hogy vezessen a vásárlásaid során. Mert a szemét kérdésnek csak egy része a szelektív gyűjtés! Fontos, de az már a tünet kezelése, és mint tudjuk a MEGELŐZÉS az igazán fontos ! Tehát ezeket a dolgokat nem szabad megvenni.Tudom, tudom. Nehéz ügy. Mégis muszáj azt a kis kapcsolót arébb állítani az agyunkban és szinte minden vásárlás előtt feltenni azt a kérdést, hogy tényleg szükségünk van erre? Bevallom, néha én is a saját ölteteim foglya vagyok. A múltkoriban egy jó negyedórát töprengtem a boltban, hogy melyik paradicsomot válasszam (nyár volt!) a hazai termesztésűt, ami kis műanyag dobozkába volt csomagolva, vagy a külföldit, ami ugyan ömlesztve volt egy ládába, de sok száz kilométert utazott idáig. Végül a magyar mellett döntöttem.
Azért, hogy ne vegyem el senkinek a kedvét a változtatástól, van ennek az új szemléletmódnak jó oldala is. Az első, hogy igazán kreatívvá tesz. Ezentúl, ha elromlik valamilyen háztartásigép otthon, nem azon kezdesz el spekulálni, hogy hol és miből vegyél újat, hanem, hogy hogyan lehetne megjavítani. Apukák újra bizonyíthatják ügyességüket, leleményességüket szerelésben, bütykölésben, barkácsolásban, vagy ha az mégsem megy, akkor a megfelelő javító szaki felkutatásában, mert manapság az is embertpróbáló feladat.
A másik előny, hogy ha eddigi életedből kimaradt, akkor most felfedezheted a turkálók csodálatos világát. Mert amikor az embernek gyereke van, akkor a ruha az, amiből sokszor és sokfélét kell vásárolnia.Szerintem gyerekeknek egy-két ünneplős ruhán kívűl vétek boltban több ezer forintért egy-egy darabot vásárolni. Nem tudom, hogy most kit ábrándítok ki, de én a cipőkön kívül,szinte soha nem vásárolok nekik, de magamnak sem"rendes" boltban. Sőt lehet, hogy ez már szenvedélynek is mondható, de sportot űzök belőle, hogy minél olcsóbban, minél jobb cuccokra tegyek szert. A legújabb szerzeményem múlt heti, ezt magamnak vettem,egy nadrág, kerek egész 500 forintom bánja.Ha másodkézből vásárolsz megnöveled az egyszer már sok energiával legyártott termék kihasználtságát.Persze,ha turiban vásárolsz előfordul, hogy azt is megveszed, amire igazán nincs is szükséged, és így túl sok ruha halmozódik fel otthon. Én azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok elajándékozni baráti körben, rendszerint elviszem a Béke téri templomba. Le lehet adni a nagy áruházak gyűjtőiben is, ez az én heppem, hogy nekem így személyesebb, közvetlenebb az egész.Tehát igazán jó szívvel bátorítok mindenkit, hogy turizásra fel!Illetve a már nem használható darabokat egy kis rafinériával újjá lehet varázsolni s akkor még az alkotás öröme is a tiéd. Az anyaság mesékbe öltve című foglalkozásunkon ez is szempont, hogy ha lehet olyan anyagokkal dolgozzunk, ami felesleg, maradék otthon. A patchwork, mint technika is ennek a "spórolásnak", minden maradék felhasználásának eredménye.
Ha neked is van bevált zöldítő módszered, kérlek oszd meg, velem, velünk, mert mi szívesen tanulunk a jó példákból ötletekből!
