Az idő és én

Kávé

Amikor reggel felkelek

Három csemete rám nevet

S mikor gőzölgő kávémat kortyolnám,

-bár nem tiltja az alkotmány-

Szabadon mégsem tehetem,

Három csemetét kell etetnem

Elrohant az idő délelőtt

Az ebéd is végre megfőtt

Az asztalnál három csemete

Kérdi, a levest már szedem-e

Az ebédet követi pihenés,

Tiltakozás is, egy kevés

Mese lesz, egy, kettő, három, négy

Szunyókál végre az aprónép

S mikor a konyhában rend van már

S ismét a kávémat kortyolnám

Hallom hangjukat a szobából

Elég volt mára az alvásból

Uzsonna után az udvaron

Játszhatunk estig is szabadon

Vacsora, fürdés és ágyazás,

És újra a mesékkel utazás

Ölelés, puszi vagy száz is tán

Három boldog szempár les reám

A szobából kijövet a villanyt is kapcsolom

Végignézek még a boldog arcukon.

Mögöttem az ajtó halkan kattan

Rendezem a konyhát is gyorsan

Az asztal közepén piros csésze

S benne a kávém jéggé hűlve.