Az arkangyalnak

 

én és én

 

Szárnyad simítja vállamat

ágyam, sziklává száradt sivatag

eszméletlen vagyok, öntudatlan

keselyűk köröznek a magasban.

Forró pára a nyakamon

mindig mögöttem vagy, tudom

mint kutya, mely farkát kergeti

soha nem leshetlek ki.

Elnézed, ahogy bukdácsolok

nem sajnálsz meg, ha sírok

esőcseppek koppannak a talajon

engedem, hogy a víz átmosson.

 Körbetáncolsz hét fátyol varázzsal

kavargó szélviharként máskor

s ha kicsit csendesebb idők is jönnek

tudom, csak újabb erőt gyűjtesz.

Sivatag, szélvész vagy zivatar

mind-mind téged takar

átsejlő lepelként terül rád

e földi színjáték  végtelen maskarája.

Néha már egészen közel érezlek

majd csak akkor érinthetlek

ha porrá hamvad minden vízió

kiderül, hogy minden illúzió

te és én

nem létezünk külön

együtt párolgunk át a fénykörön.

2012-12-12

Mottó

"Őszintén remélem, hogy mostanra tisztán és világosan érthető az ok, hogy miért nincs egy adott filozófia  vagy hitelv, amelyet jó szívvel ajánlanék önöknek, vagy amelyre rábeszélném önöket, hogy "ez az, ezt kövessék. e szerint éljenek". Csak a saját élményeimnek a pillanatnyi értelmezése szerint vagyok képes élni, és mindenkinek megadom ugyanezt a szabadságot, hogy kifejlessze a saját belső szabadságát és azon keresztül képes legyen értelmet adni a saját tapasztalatainak.
Ha létezik olyan valami, hogy igazság, ez a szabad, egyéni keresési folyamat lesz az, amely elvisz oda. És - a magam korlátozott módján - ezt az utat követem én is."
Carl R. Rogers : Valakivé válni - A személyiség születése