Időbazár

A barátaim szerint idealista vagyok. Menthetetlen.Már nem vitatkozom, de nem szűnik bennem a vágy, hogy bebizonyítsam ideáim egy része a gyakorlatba átültethető, megvalósítható.Természetesen az én elméleteim is mind a világ nagy problémáit igyekeznek orvosolni. Illetve azokat a dolgokat, amelyek szerintem problémák és amelyek azért fájnak mert a legtöbbjük megváltoztatásához, megoldásához, tényleg elég lenne a jó szándék.

Az én egyik(mert persze van néhány!) fixa ideám a pénz és annak értékmérő képessége. Ami szerintem nincs neki!A számomra -és megfigyeléseim szerint sok-sok ember számára- értékes dolgok pénzben nem kifejezhetőek. Sőt én magam is sokszor vagyok bajban, ha akár saját szolgáltatásaim akár a mások által nyújtott szolgáltatás árát pénzben kell kifejeznem.Valahogy az a trend sem tetszik, amelyik azt hirdeti, arra ösztönöz, hogy akkor lehetsz boldog, ha a pénzből minél többet szerzel. Fogadjunk, hogy egy forintot sem kerestél azzal, amikor sok szenvedés árán világra hoztad a kisbabádat és először a kezedbe fogtad! Boldog voltál?

Persze nem csak ilyen boldogság létezik, adódnak apróbbak is tudom. Sőt azt is tudom, hogy sajnos (még!) nem tud ez a világ pénz nélkül létezni. A baj inkább ott keresendő, hogy ezt a papírfecnit kénytelenek vagyunk lassanként a fontossági listánk elejére engedni, mert nélküle nem megoldhatók a dolgok. De biztos ez? Miért fogadjuk el ezt evidenciának? Miért nem vagyunk kicsit kreatívabbak és közelítjük meg máshonnan a kérdést?Szinte az unalomig lerágott csont, hogy világunk hatalmas változás előtt áll. Elvárosiasodtunk, ennek eredményeképp elidegenedünk egymástól. Nincsenek igazi közösségeink, nem találjuk gyökereinket és nem látjuk szárnyainkat. Virtuális közösségeket ápolunk és én is egy blogon osztom meg magvas gondolataimat, nem egy jó kis klubban. Persze-persze, hát kinek van erre ideje, amikor munka után ott vár 1,2,...gyerek a háztartás és jó esetben még a párunk is, aki az időnkre és energiánkra pályázik.Ja, magunkról és a saját magunkra fordított időről már ne is beszéljünk! Hát őszintén, kinek van ideje közösséget formálni, abba időt és energiát tenni? És egyáltalán, miért is fontos ez??? Nos ezt nem fogom megindokolni, ezért a válaszért dolgozzon meg a kedves olvasó! A következő percben hunyd le a szemed , zárd ki elmédből a villódzó képernyő látványát és idézz fel egy társaságot amelynek tagja vagy, olyan embereket, akikhez örömmel tartozol, mert inspirálnak, megértenek, elfogadnak, esetleg szeretnek.Pont. Nincs magyarázat. Az ember társas lény . Slussz-passz. Ha megszűnnek a közösségek megszűnünk embernek lenni.

Mert jó érezni, ha baj van, hogy másnak is van, vagy neki is ugyanolyan van, sőt az övé nagyobb, akkor az enyém már nem is olyan vészes. És jó érezni, amikor valami sikerül, jó megosztani és jó, ha van aki veled örül. És jó együtt dolgozni valamin sokáig kínlódni, elszúrni, aztán a végére mégis összehozni együtt örülni és együtt nevetni a már elhagyott nehézségeken.Szóval együtt könnyebb.

Erre az együttre és erre a könnyebbre hallottam most egy jó példát. Nem, nem az én ötletem. Nem baj.Nekem annyira tetszik, mintha az enyém lenne.

Az ötlet pedig nem más, mint AZ IDŐBAZÁR.A bevezetőben már utaltam rá, lehet bármennyi pénzünk nem leszünk boldogok. Van azonban még valami amiből úgy érezzük soha nincs elég. ez az idő. Lehet akármennyi pénzed, ha nincs időd elkölteni. Sőt, ha igazán belegondolunk vicces, de azért dolgozunk egyre többet és többet, hogy legyen pénzünk, hogy legyen annyi pénzünk amivel egy kis szabadságot, azaz "szabad időt "vehetünk magunknak.Pénztől remélünk időt. A pénz általunk teremtett. Az időt viszont a térrel együtt készen kaptuk a világhoz.Van egy mondás: az idő pénz: tehát az idő érték. Mi lenne, ha az érték kifejezésére ezentúl az időt használnánk?Hogyan? Csak egyszerűen! Fizessünk az időnkkel! Cseréljünk időt! Neked egy óra pontosan 60 percből áll, akárcsak nekem! Cseréljünk időt! Te mihez értesz? Fodrász vagy? Könyvelő? Angoltanár? Masszőr?Takarítónő? Cseréljünk! 1 óra fodrászkodás 1 óra könyvelésért cserébe!1 óra alatt meghorgolsz 1 sapkát? Cserébe 1 órán keresztül segítek a gyerkőcödnek az angolban!

Mindenki ért valamihez, , amire a másiknak szüksége van.Hiszen csináljuk ezt már a barátainkkal! Egyszer mi vigyázunk az ő gyerekeikre, aztán fordítva.

Tudom nem lehet mindenre ezt a megoldást alkalmazni. Én sem tudnék pénz nélkül üzemelni, adó, bérleti díj stb.De az életünk egy részében használható a módszer. Ennek a kezdeményezésnek szeretnék teret adni a Grübedli honlapján egy külön  oldalon,és a játszóházban egy hirdetőtáblán!Karácsony előtt jó szolgálatot tehet egy óra piaci bevásárlás cserébe 1 óra vasalásért...

Szeretném, ha a Gübedli nem csak egy egyszerű játszóház lenne, hanem az olyan ötletek, lehetőségek újítások háza is, amelyekkel megkönnyíthetjük egymás életét! Várom a javaslataitokat, ötleteiteket,és persze a "hirdetéseteket" is.

Az idő és én

Kávé

Amikor reggel felkelek

Három csemete rám nevet

S mikor gőzölgő kávémat kortyolnám,

-bár nem tiltja az alkotmány-

Szabadon mégsem tehetem,

Három csemetét kell etetnem

Elrohant az idő délelőtt

Az ebéd is végre megfőtt

Az asztalnál három csemete

Kérdi, a levest már szedem-e

Az ebédet követi pihenés,

Tiltakozás is, egy kevés

Mese lesz, egy, kettő, három, négy

Szunyókál végre az aprónép

S mikor a konyhában rend van már

S ismét a kávémat kortyolnám

Hallom hangjukat a szobából

Elég volt mára az alvásból

Uzsonna után az udvaron

Játszhatunk estig is szabadon

Vacsora, fürdés és ágyazás,

És újra a mesékkel utazás

Ölelés, puszi vagy száz is tán

Három boldog szempár les reám

A szobából kijövet a villanyt is kapcsolom

Végignézek még a boldog arcukon.

Mögöttem az ajtó halkan kattan

Rendezem a konyhát is gyorsan

Az asztal közepén piros csésze

S benne a kávém jéggé hűlve.

Az első zöld gondolat

Ahogy már régóta ígérgetem, ezen az oldalon szeretnék olyan egyszerű de nagyszerű ötleteket adni, amelyekkel magam is próbálok egyre zöldebb és zöldebb lenni.Tudom, hogy nagyon sokan, sok helyen foglalkoznak ezekkel a témákkal, azt sem tagadom, hogy nálam sokkal szabatosabban és hozzáértőbben. Mégis arra gondoltam, hogy talán ha személyesen saját tapasztalatokról, ötletekről, trükkökről beszélek, írok hitelesebb és abban is reménykedem, hogy többeknek lesz kedve kipróbálni. Ami a legfontosabb, hogy már nagyon kevés az idő a tétovázásra. Nem akarok világvége jóslatokkal traktálni senkit - azért majd jó kis linkeket ajánlok:-) - , de ahogy mondani szokták, ha józan paraszt eszünket elővesszük és körülnézünk, hamar rájövünk, hogy tényleg nincs mire és kire várni. Ezekben a közös ügyekben pont az a nehéz, hogy mindenki tologatja a felelősséget, mindenki a másikra vár, keressük a mentségeket és a kifogásokat, hogy: nekem sok a gyerekem, nekem sok a munkám, magamra sincs időm, stb..Pont olyan, mint amikor az egész család együtt van, anya, apa, mama, papa, na akkor biztosan éri valami baleset a gyereket, mert mindenki azt hiszi, hogy majd a másik figyel rá.Egyszer laktam egy nagy közös házban, ahol az egyik emeleten kiégett az összes égő a lépcsőházi lámpákból és az ott lakók képesek voltak 2 egész hétig sötétben járni esténként, mert mindenki arra várt, hogy majd a "másik" telefonál a közös képviselőnek, hogy hozzon új égőt.Valahogy ilyen ez a szép nagy közös ló, a mi Földünk is.Mert sajnos ez nem egy város, nem egy ország, hanem egy egész bolygó közös ügye és ahogy látjuk, ehhez mérten elég nehézkes is. Pont ez a szkeptikusok  (lusták?) legfőbb érve, hogy nem érdemes egyáltalán belevágni, a kis dolgok, a személyes kis akciók, nem érnek semmit. Ez egyszerűen hazugság. Én , ha valamiben igazán hiszek, az a példamutatás. A gyereknek is százszor elmondhatod, hogy egyen sok gyümölcsöt, ha tőled soha nem látja. Azt gondolom, ez a felnőtteknél is így van.

Az első, amin el kell gondolkodni az a hihetetlen mennyiségű szemét, amit manapság az emberiség megtermel. És most nem csak a csomagolásokra gondolok, amelyekről külön oldalakat lehetne írni, hogy miért is kell nekünk itthon kínai fokhagymát majszolnunk, vagy agyoncsomagolt se íze, se bűze spanyol paradicsomot télvíz idején. Ugyanis ezeket azért kell olyan alaposan becsomagolni, mert a fél világot bejárják, mire kikötnek nálunk. Tehát tegyük félre a csomagolás kérdését és gondoljuk végig egy olyan játék útját, amelyet szemünk fénye kikönyörög mondjuk a 100-as boltban és tudjuk jól, már amikor megvesszük, hogy nem fogja megérni épségben a jövő hetet, és nem azért mert a gyerek nem tudja, hogy hogyan kell vele játszani, hanem mert olyan silány a minősége.Ezt a terméket legyártja egy szerencsétlen munkás éhbérért valahol a távolkeleten. A gyártáshoz kell maga az alapanyag, rendszerint a jó kis soha el nem bomló műanyag, kell hozzá áram, tehát villamosenergia, amivel  a gyártósort működtetik. Azután szépen alaposan becsomagolják, nehogy megsérüljön a hosszú úton, végül raktározzák. Aztán a raktárból felrakodják, szintén éhbérért, valamilyen szállító járműre, mondjuk egy hajóra. A hajó elszállítja valamelyik hozzánk közel eső tengeri kikötőbe, ott ismét lapakolják - már nem annyira éhbérért -.Ezután valamilyen kerekes járgányon, rendszerint kamionon megérkezik a mi szép kis országunkba, landol valamelyik nagykereskedőnél a raktárban, ott újra lepakolják. Aztán megérkezik a kiskereskedő, felpakolja a saját kisebb teherautójára elszállítja és a boltjában kínálja nekünk. Ha most belegondolunk, hogy ezeket a kis műanyag, sokszor teljesen értelmetlen vackokat 1-200 forintokért árulják, rögvest adódik a kérdés, hogy hogyan , kinek és miért éri meg egyáltalán, gyártani, értékesíteni? Hát csakis és kizárólag úgy, ha egyszerre nagyon sokat gyártanak és értékesítenek belőle.Hú! Már leírni is fárasztó volt!Erre a hosszú bevezetésre azért kényszerítettelek benneteket, mert sajnos, ha a zöld kapszulát választod (tudom, hogy a filmben piros!:-)), akkor ezentúl ez a szemlélet kell, hogy vezessen a vásárlásaid során. Mert a szemét kérdésnek csak egy része a szelektív gyűjtés! Fontos, de az már a tünet kezelése, és mint tudjuk a MEGELŐZÉS az igazán fontos ! Tehát ezeket a dolgokat nem szabad megvenni.Tudom, tudom. Nehéz ügy. Mégis muszáj azt a kis kapcsolót arébb állítani az agyunkban és szinte minden vásárlás előtt feltenni azt a kérdést, hogy tényleg szükségünk van erre? Bevallom, néha én is a saját ölteteim foglya vagyok. A múltkoriban egy jó negyedórát töprengtem a boltban, hogy melyik paradicsomot válasszam (nyár volt!) a hazai termesztésűt, ami kis műanyag dobozkába volt csomagolva, vagy a külföldit, ami ugyan ömlesztve volt egy ládába, de sok száz kilométert utazott idáig. Végül a magyar mellett döntöttem.

Azért, hogy ne vegyem el senkinek a kedvét a változtatástól, van ennek az új szemléletmódnak jó oldala is. Az első, hogy igazán kreatívvá tesz. Ezentúl, ha elromlik valamilyen háztartásigép otthon, nem azon kezdesz el spekulálni, hogy hol és miből vegyél újat, hanem, hogy hogyan lehetne megjavítani. Apukák újra bizonyíthatják ügyességüket, leleményességüket szerelésben, bütykölésben, barkácsolásban, vagy ha az mégsem megy, akkor a megfelelő javító szaki felkutatásában, mert manapság az is embertpróbáló feladat.

A másik előny, hogy ha eddigi életedből kimaradt, akkor most felfedezheted a turkálók csodálatos világát. Mert amikor az embernek gyereke van, akkor a ruha az, amiből sokszor és sokfélét kell vásárolnia.Szerintem gyerekeknek egy-két ünneplős ruhán kívűl vétek boltban több ezer forintért egy-egy darabot vásárolni. Nem tudom, hogy most kit ábrándítok ki, de én a cipőkön kívül,szinte soha nem vásárolok nekik, de magamnak sem"rendes" boltban. Sőt lehet, hogy ez már szenvedélynek is mondható, de sportot űzök belőle, hogy minél olcsóbban, minél jobb cuccokra tegyek szert. A legújabb szerzeményem múlt heti, ezt magamnak vettem,egy nadrág, kerek egész 500 forintom bánja.Ha másodkézből vásárolsz megnöveled az egyszer már sok energiával legyártott termék kihasználtságát.Persze,ha turiban vásárolsz előfordul, hogy azt is megveszed, amire igazán nincs is szükséged, és így túl sok ruha halmozódik fel otthon. Én azokat a dolgokat, amelyeket nem tudok elajándékozni baráti körben, rendszerint elviszem a Béke téri templomba. Le lehet adni a nagy áruházak gyűjtőiben is, ez az én heppem, hogy nekem így személyesebb, közvetlenebb az egész.Tehát igazán jó szívvel bátorítok mindenkit, hogy turizásra fel!Illetve a már nem használható darabokat egy kis rafinériával újjá lehet varázsolni s akkor még az alkotás öröme is a tiéd. Az anyaság mesékbe öltve című foglalkozásunkon ez is szempont, hogy ha lehet olyan anyagokkal dolgozzunk, ami felesleg, maradék otthon. A patchwork, mint technika is ennek a "spórolásnak", minden maradék felhasználásának eredménye.

Ha neked is van bevált zöldítő módszered, kérlek oszd meg, velem, velünk, mert mi szívesen tanulunk a jó példákból ötletekből!

Titok

Titok

Könyvet nyitok itt-ott

Fellebbennek titkok

Fátyol szárnyú álom

Rezgő remény-virágon

Zsongó-dongó párját

Várja menyegzőre.

Üt az óra tik-tak

Lassú napok múlnak

Kerek holdak vesznek

A tél nyarat kerget

Nincs levél a fákon

Csak pillekönnyű álom

Zsongó-dongó párját

Várja menyegzőre.

Alszik a csend itt most,

Könyvben nincs már titkos

Óra sem jár tik-tak

Nincs már más csak álom

Ezüst holdsugáron

Hintázik az éjben.

Pedig várja őt már titkon

Zsongó-dongó hangon

Párja menyegzőre.

De nem földi mezőben,

Csakis égi színen

Kelhetnek ők egybe.

Ha legközelebb látod

Földön ülve várok

Segíts tekintetem

Az ég felé terelnem!

Láda-fia

Tegye fel a kezét, akinek van gyermeke, mondjuk már legalább 1 éves és még van szabad polc a gardróbjában!Ahol (kis)gyerek van, ott örökös ruhaválogatás, tologatás, méregetés és pakolgatás van. Ez még jó lesz valmire - értsd:soha nem fogod ráadni!-, ezt a Manci néni vette, mégse illene kidobni. Ez a turiban még olyan jónak tűnt... stb.Nálunk bonyolódik annyival a helyzet, hogy 3 gyerkőc lévén vannak "a nagyobb már kinőtte,de a kisebbre még nem jó" halmazok. Sőt ezeket tetézi, hogy amíg az ember lánya még tervez tesót az 1,2 ...gyerkőcnek addig létezik, a kismamaruhák, a szülés utáni ruhák, illetve a remélem még egyszer belefogyok ruhák halmaza.Egy szép napsütötte szombat délután a saját különféle ruhakupacaim felett ülve jutott eszembe a Láda-fia ötlet.Vannak ruhák, amiket továbbadok, vannak amiket talán még el tudok adni, aztán van egy halmaz, amit kidobni vétek, továbbadni nincs kinek, de akkor hova tegyem? A Láda-fiába a Grübedliben! Ez egy olyan kincses kosár, amibe mindenki elhelyezhet és amiből mindenki zsákmányolhat kincseket. Hogyan?Hozz magaddal 1-2 olyan darabot, amit már meguntatok, kinőttetek, nem tetszik, de még másnak örömet okozhat, tedd bele a Láda-fiába és helyette válassz onnan valami kedvedre valót!
FONTOS!

• Csak akkor vigyél, ha hoztál, hogy az adok-kapok törvényét betartsuk
• Mindig csak 1-2 darabot hozz, hiszen a rendelkezésre álló hely korlátozott
• Vinni nme muszály, de persze akkor lesz izgalmas és hasznos, ha a kincsek sűrűn cserélődnek
• Csak olyasmit hozz, aminek más még hasznát veheti

Hogy a kezdő impulzust megadjam, én már holnaptól elrejtek benne egy-két darabot, aztán vadászatra fel! Remélem élvezni fogjátok!

Voltam

Voltam

Voltam hűvös jéghegy, csillogó

Voltam szép piros alma, belülről rothadó

Voltam álom, elérhetetlen,

Voltam úrnő, kérlelhetetlen,

Voltam hideg penge, húst marcangoló,

Voltam puha bársony, magába takaró

Voltam forgószél, felkavaró,

Voltam őszi eső, szűnni nem akaró

Voltam tiszavirág, percnyi életű

Voltam platán, örök egykedvű

Voltam egyenes, pontból kiinduló,

Voltam kör, önmagába záró,

Vagyok pillanat, tovasuhanó,

Vagyok másodperc, örökkévaló.

Hazugság

Hazugság!
Kizárom magam a világból
Hazugság!
Itt mindenki csak pénzt számol
Hazugság!
Hogy vidéken béke és nyugalom
Hazugság!
Hogy kérnem kell és megkapom
Hazugság!
Nincs szabad akarat
Hazugság!
Tologatom a rácsokat
Hazugság!
Bennem az idő mást dobol!
Hazugság!
Nem tudlak kivetni magamból!
Hazugság!
Elnyel, mint a végtelen
Hazugság!
Én is csak benned létezem.

"Nem az igazság számít, hanem a percepció."

A név

 A hivatalos meghatározás:

Gribedli avagy mosolygödör, avagy bájgödör, az arcon vagy állon lévő gödröcske. Sokféle elnevezése van: nevezik griberlinek, griblinek, de hívják grüberlinek is. A német eredetű szó töve, a gödör jelentésű grube, a graben, grub (ás) igéből származik. A Czuczor-Fogarasi féle meghatározás szerint az "arczgödör, vagy arcz-gödör az arcon, különösen a pofák izmain, leginkább mosolygáskor kialakuló gödröcske, melyet a szépség jegyének tartanak".

Egyes embereknél - különösen a férfiaknál - a grübedli nem az arcon, hanem az állon jelenik meg. Az olyan áll-at, melyen gödröcske található, horpadt állnak is nevezik. A horpadt áll vágata, árka vagy gödre nem a bőr-, hanem az állcsont közepének a bemélyedése, melyet valószínűleg az alsó állcsont jobb és bal felének tökéletlen összeforrása okoz még az embrionális állapotban.

A néphiedelem úgy tartja, hogy az asszony állán található gribedli különös testjel, mely boszorkányságról, bűverőről árulkodik.

A TÖRTÉNET 

első rész

Idő: valamikor a múlt században
Helyszín:útközben egy helyi érdekű vasúton( zöld-fehér)
Szereplők:
1 A fiú
2. A lány 



A fiú az ablak mellett ült menetiránynak háttal, hátizsákja hanyagul a mellette lévő ülésre dobva.A lány szokása szerint az ajtó mellett, menetirányban állt, hogy mindent jól lásson. A fiú nem tudta levenni szemét a lányról. A lány próbált az átható tekintet elől menekülni, nem sok sikerrel.A fiú kitartó volt és állhatatos. 
-Végül is miért ne? Elég hosszú az út - gondolta a lány és smaragd tekintetét először félszegen, majd egyre bátrabban a fiú szemébe engedte.Ebben a szempillantásban jelen volt az épp elhagyott gyermekkor minden ártatlansága s az eljövendő, majdan megélt női lét szenvedélye. Jó játék volt.
Tekintetük először csak pár másodperce találkozott, majd a pillanatok percekké nőttek.A lánynak előbb csak a szeme mosolygott,  apró ráncokat vetve a szeme köré. Az írisze, szinte világított. Aztán lassan az ajkai is szétnyíltak és egész arca egy hatalmas mosollyá változott.
A fiú elbűvölten nézte a lány kerek arcát és a kerek arcon a mosolytól kétoldalt besüppedő gödröcskéket.
Amikor a lány már túl hosszúnak érezte a pillanatot, szemét lesütötte, igazított kicsit rakoncátlan tincsein, majd hirtelen kinézett az ablakon és mint aki nagyon gondolkodik valamin a haját csavargatta.  

Mindketten a végállomásig utaztak. Az összes utas a leszálláshoz készülődött, amikor a fiú hirtelen felállt a helyéről és elindult a lány felé.
-Jaj ne! -  gondolta a lány, amikor észrevette, hogy a fiú közeledik felé - Ne tedd tönkre! Olyan szép volt! Szerette a befejezetlen dolgokat, a játékokat, csak úgy önmagukért, minden cél nélkül. Tudta, hogy ha a fiú többet akar, nemet kell mondania. A fiú ugyanis egyáltalán nem tetszett neki. Neki csak a játék tetszett.Csak a játék. De a fiú már előtte állt :
- Tudod mi az a két kis gödör az arcodon, amikor mosolyogsz?- kérdezte.
A lány kissé rekedt hangon az igalomtól és a szokatlan indítástól csak ennyit felelt:
- Nem.
-Úgy hívják grübedli. Tudod miért van az arcodon? - kérdezte újból a fiú.
A lány még megilletődötten, de halvány mosollyal - hogy a gödröcskék jól látszanak - lassan megrázta a fejét.
Mire a fiú:
- A Jóisten, mielőtt a gyerekeket leküldi a földre mindet még egyszer végignézi, s amelyik tetszik neki, annak az arcát két ujjával játékosan megcsippenti. Amelyik pedig nagyon tetszik neki, annak mind a két orcáját megcsippenti. Te nagyon tetszettél Neki! - Azzal egy szempillantás alatt sarkon fordult, s eltűnt a leszálló emberek tömegében.


A lány legutolsóként vergődött le a vonatról.Nem sietett. Érteni még nem értette, de érezte, hogy megint kapott valamit.

Sok-sok évvel később, sok fiún, sok könnyed és sok halálos játékon túl aztán megértette.Mindenki  visel egy jelet. Ki grübedlit, ki szeplőket, ki súlyosabb, s fájóbb jeleket, de mindnyájan hordjuk  jelét valami önmagunknál sokkal nagyobbnak. 
Neked mi a jeled?