A hivatalos meghatározás:
Gribedli avagy mosolygödör, avagy bájgödör, az arcon vagy állon lévő gödröcske. Sokféle elnevezése van: nevezik griberlinek, griblinek, de hívják grüberlinek is. A német eredetű szó töve, a gödör jelentésű grube, a graben, grub (ás) igéből származik. A Czuczor-Fogarasi féle meghatározás szerint az "arczgödör, vagy arcz-gödör az arcon, különösen a pofák izmain, leginkább mosolygáskor kialakuló gödröcske, melyet a szépség jegyének tartanak".
Egyes embereknél - különösen a férfiaknál - a grübedli nem az arcon, hanem az állon jelenik meg. Az olyan áll-at, melyen gödröcske található, horpadt állnak is nevezik. A horpadt áll vágata, árka vagy gödre nem a bőr-, hanem az állcsont közepének a bemélyedése, melyet valószínűleg az alsó állcsont jobb és bal felének tökéletlen összeforrása okoz még az embrionális állapotban.
A néphiedelem úgy tartja, hogy az asszony állán található gribedli különös testjel, mely boszorkányságról, bűverőről árulkodik.
Helyszín:útközben egy helyi érdekű vasúton( zöld-fehér)
Szereplők:
1 A fiú
2. A lány
A fiú az ablak mellett ült menetiránynak háttal, hátizsákja hanyagul a mellette lévő ülésre dobva.A lány szokása szerint az ajtó mellett, menetirányban állt, hogy mindent jól lásson. A fiú nem tudta levenni szemét a lányról. A lány próbált az átható tekintet elől menekülni, nem sok sikerrel.A fiú kitartó volt és állhatatos.
-Végül is miért ne? Elég hosszú az út - gondolta a lány és smaragd tekintetét először félszegen, majd egyre bátrabban a fiú szemébe engedte.Ebben a szempillantásban jelen volt az épp elhagyott gyermekkor minden ártatlansága s az eljövendő, majdan megélt női lét szenvedélye. Jó játék volt.
Tekintetük először csak pár másodperce találkozott, majd a pillanatok percekké nőttek.A lánynak előbb csak a szeme mosolygott, apró ráncokat vetve a szeme köré. Az írisze, szinte világított. Aztán lassan az ajkai is szétnyíltak és egész arca egy hatalmas mosollyá változott.
A fiú elbűvölten nézte a lány kerek arcát és a kerek arcon a mosolytól kétoldalt besüppedő gödröcskéket.
Amikor a lány már túl hosszúnak érezte a pillanatot, szemét lesütötte, igazított kicsit rakoncátlan tincsein, majd hirtelen kinézett az ablakon és mint aki nagyon gondolkodik valamin a haját csavargatta.
Mindketten a végállomásig utaztak. Az összes utas a leszálláshoz készülődött, amikor a fiú hirtelen felállt a helyéről és elindult a lány felé.
-Jaj ne! - gondolta a lány, amikor észrevette, hogy a fiú közeledik felé - Ne tedd tönkre! Olyan szép volt! Szerette a befejezetlen dolgokat, a játékokat, csak úgy önmagukért, minden cél nélkül. Tudta, hogy ha a fiú többet akar, nemet kell mondania. A fiú ugyanis egyáltalán nem tetszett neki. Neki csak a játék tetszett.Csak a játék. De a fiú már előtte állt :
- Tudod mi az a két kis gödör az arcodon, amikor mosolyogsz?- kérdezte.
A lány kissé rekedt hangon az igalomtól és a szokatlan indítástól csak ennyit felelt:
- Nem.
-Úgy hívják grübedli. Tudod miért van az arcodon? - kérdezte újból a fiú.
A lány még megilletődötten, de halvány mosollyal - hogy a gödröcskék jól látszanak - lassan megrázta a fejét.
Mire a fiú:
- A Jóisten, mielőtt a gyerekeket leküldi a földre mindet még egyszer végignézi, s amelyik tetszik neki, annak az arcát két ujjával játékosan megcsippenti. Amelyik pedig nagyon tetszik neki, annak mind a két orcáját megcsippenti. Te nagyon tetszettél Neki! - Azzal egy szempillantás alatt sarkon fordult, s eltűnt a leszálló emberek tömegében.
A lány legutolsóként vergődött le a vonatról.Nem sietett. Érteni még nem értette, de érezte, hogy megint kapott valamit.
Sok-sok évvel később, sok fiún, sok könnyed és sok halálos játékon túl aztán megértette.Mindenki visel egy jelet. Ki grübedlit, ki szeplőket, ki súlyosabb, s fájóbb jeleket, de mindnyájan hordjuk jelét valami önmagunknál sokkal nagyobbnak.
Neked mi a jeled?
A TÖRTÉNET
első rész
Idő: valamikor a múlt századbanHelyszín:útközben egy helyi érdekű vasúton( zöld-fehér)
Szereplők:
1 A fiú
2. A lány
A fiú az ablak mellett ült menetiránynak háttal, hátizsákja hanyagul a mellette lévő ülésre dobva.A lány szokása szerint az ajtó mellett, menetirányban állt, hogy mindent jól lásson. A fiú nem tudta levenni szemét a lányról. A lány próbált az átható tekintet elől menekülni, nem sok sikerrel.A fiú kitartó volt és állhatatos.
-Végül is miért ne? Elég hosszú az út - gondolta a lány és smaragd tekintetét először félszegen, majd egyre bátrabban a fiú szemébe engedte.Ebben a szempillantásban jelen volt az épp elhagyott gyermekkor minden ártatlansága s az eljövendő, majdan megélt női lét szenvedélye. Jó játék volt.
Tekintetük először csak pár másodperce találkozott, majd a pillanatok percekké nőttek.A lánynak előbb csak a szeme mosolygott, apró ráncokat vetve a szeme köré. Az írisze, szinte világított. Aztán lassan az ajkai is szétnyíltak és egész arca egy hatalmas mosollyá változott.
A fiú elbűvölten nézte a lány kerek arcát és a kerek arcon a mosolytól kétoldalt besüppedő gödröcskéket.
Amikor a lány már túl hosszúnak érezte a pillanatot, szemét lesütötte, igazított kicsit rakoncátlan tincsein, majd hirtelen kinézett az ablakon és mint aki nagyon gondolkodik valamin a haját csavargatta.
Mindketten a végállomásig utaztak. Az összes utas a leszálláshoz készülődött, amikor a fiú hirtelen felállt a helyéről és elindult a lány felé.
-Jaj ne! - gondolta a lány, amikor észrevette, hogy a fiú közeledik felé - Ne tedd tönkre! Olyan szép volt! Szerette a befejezetlen dolgokat, a játékokat, csak úgy önmagukért, minden cél nélkül. Tudta, hogy ha a fiú többet akar, nemet kell mondania. A fiú ugyanis egyáltalán nem tetszett neki. Neki csak a játék tetszett.Csak a játék. De a fiú már előtte állt :
- Tudod mi az a két kis gödör az arcodon, amikor mosolyogsz?- kérdezte.
A lány kissé rekedt hangon az igalomtól és a szokatlan indítástól csak ennyit felelt:
- Nem.
-Úgy hívják grübedli. Tudod miért van az arcodon? - kérdezte újból a fiú.
A lány még megilletődötten, de halvány mosollyal - hogy a gödröcskék jól látszanak - lassan megrázta a fejét.
Mire a fiú:
- A Jóisten, mielőtt a gyerekeket leküldi a földre mindet még egyszer végignézi, s amelyik tetszik neki, annak az arcát két ujjával játékosan megcsippenti. Amelyik pedig nagyon tetszik neki, annak mind a két orcáját megcsippenti. Te nagyon tetszettél Neki! - Azzal egy szempillantás alatt sarkon fordult, s eltűnt a leszálló emberek tömegében.
A lány legutolsóként vergődött le a vonatról.Nem sietett. Érteni még nem értette, de érezte, hogy megint kapott valamit.
Sok-sok évvel később, sok fiún, sok könnyed és sok halálos játékon túl aztán megértette.Mindenki visel egy jelet. Ki grübedlit, ki szeplőket, ki súlyosabb, s fájóbb jeleket, de mindnyájan hordjuk jelét valami önmagunknál sokkal nagyobbnak.
Neked mi a jeled?
